A sebességváltóban már régóta használnak fogaskerekeket. Már ie 300-ban az ókori görög filozófus, Arisztotelész a *Mechanikai problémák* című művében a bronz vagy öntöttvas fogaskerekek használatát tárgyalta a forgó mozgás átvitelére. Az ókori kínai déli-szekérben már komplett hajtóműrendszert használtak. Az ősi fogaskerekek azonban fából vagy fémöntvényből készültek, és csak a forgó mozgást tudták továbbítani a tengelyek között, nem garantálva a sima átvitelt. Teherbíró képességük- is nagyon kicsi volt.
A műanyag fogaskerekeket elsősorban a sebességváltóhoz használják. Műanyagból készültek, fogazott mechanikai alkatrészek, amelyek a mechanikai erőátvitelben és a teljes mechanikai területen rendkívül elterjedtek.
A modern hajtóműtechnika elérte: 0,004-100 mm-es hajtóműmodulok; fogaskerekek átmérője 1 mm ~ 150 mm; teljesítményátvitel 100 000 kW-ig; fordulatszám akár 10 000 fordulat / perc; és a maximális kerületi sebesség 300 m/s.
