Az autóalkatrészekhez gyakran használt fröccsöntő anyagok a következők: polipropilén (PP), ABS gyanta, poliamid (nylon PA), polikarbonát (PC), polioximetilén (POM) és hőre lágyuló elasztomerek (TPE).
Ezeket az anyagokat kiváló mechanikai tulajdonságaik, hőállóságuk, vegyszerállóságuk és költséghatékonyságuk miatt széles körben használják az autóiparban.
Polipropilén (PP): A PP az egyik leggyakrabban használt fröccsöntő anyag az autóiparban. Jó vegyszerállósággal, elektromos szigeteléssel és alacsony sűrűséggel rendelkezik, és gyakran használják belső alkatrészek, például lökhárítók, műszerfalak és ajtólapok gyártására. Alacsony költsége és magas újrahasznosíthatósága gazdaságos és környezetbarát választássá teszi.
ABS gyanta: Az ABS kiváló ütésállósággal, hőállósággal és felületi fényességgel rendelkezik, és gyakran használják külső alkatrészek, például autórácsok, kerékívek és vezérlőpanelek gyártására. Könnyű feldolgozhatósága és jó festhetősége az autótervezésben is előszeretettel alkalmazzák.
Poliamid (Nylon PA): Nagy szilárdsága és kopásállósága miatt a nylont gyakran használják motorháztetők, fogaskerekek, csapágyak és más nagy -terhelésű-alkatrészek gyártására. Magas-hőmérsékletállósága miatt széles körben használják a motorterekben.
Polikarbonát (PC): A PC rendkívül nagy ütésszilárdsággal és átlátszósággal rendelkezik, és gyakran használják nagy átlátszóságot és ütésállóságot igénylő alkatrészek, például fényszóró- és műszerfalburkolatok gyártására. Időjárásállósága kültéri használatra is alkalmassá teszi.
Polioximetilén (POM): A POM kiváló merevséggel és kopásállósággal rendelkezik, és általában üzemanyagrendszer-alkatrészek, ajtózár-mechanizmusok és egyéb nagy pontosságot és kopásállóságot igénylő alkatrészek gyártására használják.
Hőre lágyuló elasztomerek (TPE): A TPE a gumi rugalmasságát a műanyagok feldolgozási tulajdonságaival egyesíti, és gyakran használják tömítőszalagok, porvédők és egyéb rugalmasságot és tartósságot igénylő alkatrészek gyártásához.
A fröccsöntő anyagok kiválasztásakor átfogóan figyelembe kell venni az alkatrészek funkcionális követelményeit, a környezeti feltételeket, a költségkeretet és az anyagok feldolgozási teljesítményét. Például a magas-hőmérsékletű környezetben működő alkatrészekhez jó hőálló anyagokra, például nylonra vagy PC-re van szükség, míg a külső megjelenésű alkatrészekhez magas felületi fényű anyagok, például ABS vagy PP.
